Kb az utóbbi fél-1 év legnagyobb filmélménye számomra. Megérintő, mégis igen férfias- Clinttől megszokott macsós- alkotás elmúlásról, megbékélésről. A zenéje meg kár, hogy nem kapta meg a golden globeot...

Igencsak elhanyagoltam a bolgot az utóbbi időben. Nem is akkora baj. Nem hiányzik annyira. Volt egykét érdekesség. De valahogy a bejegyzések struktúráját át szeretném alakítani. Túlságosan csevegős felületes lett az egész. Amint van ötletem a változtatásokat illetően, írok.

 Szombat, 5 éves osztálytalálkozó. Jó volt látni egy-két embert. Tetszett, hogy még mindig egy közösségként voltunk képes működni. Tetszett, hogy tudtam irányítani egykét vonalat, szolgáltatni a hangulatot az embereknek. Persze nem én voltam a főkolompos, de kisebb csoportokat elvezényeltem néha. Főleg a pálinkafogyasztást elindítása fűződik a nevemhez:). Kicsit meglátszott, hogy szórakoztató társaság is tudok lenni, ha elkapom a fonalat.

Találkoztam a régi emberekkel, akik fontosak voltak. Persze ezután se fogunk összejárni, de jó látni, hogy bármikor fevehetjük a ritmust, és 3 mondat után elkezdhetünk beszélni bármiről. Talán egy kis nyitottságot tanultam tegnap is. Jól jön majd a lagzin, amiről kiderült hogy vmi főszervezkedő leszek. Kár hogy akit igazán érdekelhet ez, nem láthatja...Pedig én örülnék.

Vicces, hogy az osztályból kb 2-3ember van eddig,aki elvégzett rendben egy fősulit-egyetemet, és elkezdett melózni. Az általános az, hogy otthagyták,vagy el se kezdték a tanulást, és elkezdtek dolgozgatni. Páran még mindig vagy ismát tanulnak. Azért 5 év nem elég arra ilyen fiatalon,hogy felépítsük életünket. Mégis kicsit csalódtam az emberekben. Nagyrészük kis bugrisnak tűnik, akik elvannak a levükben, találtak vmi melót, és élik a 8óra munka, 8óra pihenés, 8óra szórakozás léetet. Azaz meló után haza. Nem sok komoly kapcsolat született. Összefoglalva még sztemnem vagyunk felnőttek. Azo vagyunk mindannyian, próbálkozunk, de még keressük az utat. Sajnos nem láttam a társaságban azt a kirobbanó erőt, hogy mi vagyunk a világot irányító csoport, a generáció, ami komoly tettekre hivatott. Persze kellenek ilyenek is. Sőt. Leginkább ilyenek kellenek. De mindig van 1-2 kiemelkedő. Kézbe kell vennem ezt a szerepet:)

Mivel a fél gépem tönkrement, ki kellett cserélni. Ráment kb az egész első fizetésem:( 

Szerdán megnéztük a csúf igazságot. Tipikus csaj film. Nemis kell mást hozzáfűzni. Egy két jó poén, de néhol idegesítő elemek. Kb 4ffi volt a dugig lévő nézőtéren, és én egyedül késve érkeztem meg. Mintha egyedül beülnék erre. Lol

Péntek District 9. Jó-jó, de azért at mondani, hogy az év filmje... Valahogy nem ragadott magával. De azért tetszett.

Mivel immár komoly 3 hete melózom, úgy érzem, némi kompetenciát szereztem annak megítélésében. Az iskola melletti munkáról szólnák pár szót. Szerintem rossz. Egyik oldalról szeretné az ember elvégezni a sulit,így próbál arra koncentrálni, és így a munkára mint egy kiegészítőre tekintve bejár,elvégez dolgokat, de várja, hogy menjen és tanuljon, meg ne bukjon a sok "jó kis" tárgyból. Ezzel szemben a munka jó dlog lehet. Szerethető. Pl az enyém kifejezetten szórakoztat, még az unalmas percekben is. Maga a munkahely légköre tetszik. Családias. Pár hónap és szó szerint az lesz:D Ezért hajlamos az ember munkavállalónak érezni magát, ami miatt a suliba kevésbé jár,merthát ha többet melózik, többet is keres, valamint este sem tanul igazán,mert vagy fáradt, vagy pedig érzi a felnőtt lét eme szabadságát. Így elhanyagolja az iskolát. Összességében egyik mögé sem képes teljes mellszélességgel odaállni,mert a másik oldal kötelezettségei megvannak, így egyiket sem képes 100%osan csinálni. Csak a káosz és az időhiány van. Persze mindig próbálkozik az ember ezt megrendszabályozni, de nem mindig sikerül. Sőt általában nem. És néha azon találja magát, hogy nemmegy suliba,m ert inkább most meghajtja a melót, és közben nemmegy dolgozni, mert tanulni kéne...

Elmentem fogorvoshoz. Nincs semmi komoly problémám, néhány öreg tömést kell átvizsgálni majd. De semmi új lyuk, semmi vészes rosszaság. Pirospont magamnak. 

Először ment el minden kedvem a kendotól. Maga a sport még mindig tetszik. De sem a szervezés, sem a jelenlegi csapatom nem jön be. Először is rengetegen vagyunk. A csoport, amibe majd kerülök, egyelőre 5-6fős. Az jó lesz, de a terem dugig van emberekkel, nem is lehet elférni rendesen, valamint a csoport, amire jelenleg kárhoztatnak, kb 25fős. Így a mester hangját nemis hallani,mert mindig pofázik valaki, vagy épp távol állok. De rajtam kívül ez senkit sem érdekel,mert elbeszélgetnek, a feladatokat meg csak megúszni akarják. Nem is értem minek járnak olyanok, akik kb 1840től (1815-kor kezdük) lesik folyamatosan az órát, hogy mikor lesz vége, valamint aki azzal henceg, hogy milyen ügyesen kibújt a feladat alól. Edzés, de edzeni nem akarunk? Vagy hogy megy ez. Persze nyugtatom magam, hogy ez az életkor sajátossága, mivel az átlag olyan 14-15év itt. De akkoris méltatlan és vérlázító ezekkel egy csoportban lenni. Persze ha jól csinálom, én hamarabb kitűnhetek, de le se szarnak. Ha valamit rosszul csinálok, elmondják, hogy kellene javítani, de azt már nem nézik, hogy később jól csinálom e... Tömegcikk az egész. Alig várom, hogy ez megszűnjön. Már egész sokan feladták a dolgot a kezdők közül. Csak sajnos 3 jött mind helyett... Arról nem is akarok szólni, hogy a 10éves kislányok előszeretettel végeznek külön csoportként feladatokat. Így ha valaki közéjük kerül, pl párcserés feladatnál, kikerül a peremre, és sose jut vissza. Megtapasztaltam, milyen élvezetes egyedül végigcsinálni egy edzést, amit párok számára találtak ki....Remélem ki tudom vári, hogy átkerüljek más csoportba, mert így nagyon kellemetlen az egész.

Végre edzettünk G-val. Hosszú idő óta először. Megállapította, hogy erősödtem. Nagy szó. Sose mondott még ilyet cirka 9 év alatt:D

A jövő hetet tanulással kell töltenem. Komoly feladatok lesznek. Házileadás, jövőhéten ZH. Jaj. Kezdek félni...

Sukoró egy kis falu a Velencei tó mellett. Leugrottunk családi összeülésre, volt röptúrázás, főzőcske, beszélgetés, íjászkodás, nyestkergetés, napozás, eljegyzés, stb. Minden csupa jó. Nem sokára lagzi lesz ahogy a dolgok állnak:)

Péntek este elkísértem kedves Á-t shoppingolni. Furcsa, hogy egyedül szeret. Vhogy mindig azt hiszem, hogy a csajoknak kell partner, cipelni a cuccokat, megnézni, hogy áll, ilyenek. Ami jó lenne, mert nekem is kell némi támogatás. Kiis néztem egy frankó cipőt télre. Ám az Á által kersett cipők nemtetszettek. Nem lehetett semmi csinire rábeszélni. Nem egy az ízlés. Nembaj. Legalább a Váci utca szép volt. Meg a Vörösmarty tér is. Hangulata jó volt. Szeretnék ott nézelődni néha. Nem egyedül...

A minap furcsa szagot éreztem, majd a gépem kikapcsolt. Megadta magát. Hirtelen szükségem volt rá,szóval azonnali szervízkeresés. A legolcsóbb is 6000ft, szóval nemlesz olcsó mulatság. Főleg ha a tippjeim beigazolódnak,és komoly alkatrészcseréket kell eszközölni. Holnap szervíz.

Hát ennyi volt. Az albérló három napot lakott itt. Ma elvitte a cuccait is. Baj is meg nem is. Nem éreztem hogy de jó hgy itt van. Nem érzem, hogy de kár hogy elment. Közömbös.

Holnap 8kor jelenés. Énmeg nemtudok aludni. Így itt kattogok, és csinálom az apróbb feladataimat. Az idő meg mindig kevés:S

Edzés végén együtt indultam hazafelé egy harcostárssal. Ez nem is lenne kirívó, mert gyakran megesik. Nade a srác....

Kérdeztem merre megy.újpest,szal kék metró.4es6os?igen. nem gyorsabb a deákon át? Lehetséges. Megálltunk a Mammut előtt és megkérdezi. Innen hogy lehet eljutni a Moszkváig. Csak itt egyenesen nem túl bonyolult. -Én ennyin is eltudok tévedni. -hát ez meg hogy? -Nem szoktam sehova sem menni, így nem tudom ezeket az útvonalakat. -Akkor gyere megmutatom.  Mentünk,2perc alatt Moszkva. -na menni fog? -lehet hogy mostmár siekrül. köszi. 18év után nemárt megtanulni ezeket is.

Énse vagyok egy helyismereti mester. Nade ez!!! Világéletében pesti volt és nemtud a szénatérről a moszkvára átjutni? Megalol. Azért az kiderült, hogy AnimeConra jár, és jósrác. Csak épp nemismer semmi helyet.

A város tele egész jó programokkal, énmeg most táblázom be magam.

Péntektől DESIGN HÉT. Ajánlom a lyon-i kapcsolatoknak a sírást, ugyanis 10 napnyi folyamatos kiállítások, szervezkedések, programok a design nevében. Azt se tudom melyikre menjek. Egyáltalán mire lesz időm. Főleg hogy kivel:S

Lesz még world press, debrecen-lyon (remélem most nem felejt itthon a focinéző társaság), 1-2 jobb film a moziban. Éshát 1-2 programozási házi,amire napi 1-1 órám lesz megcsinálni:S

És mindezekhez nincs se idő, se pénz, sesese....

Tudomásomra jutott, hogy tegnap városom talán leghíresebb kórusa fog énekelni Pesten. Szerencsére épp ismerek valakit, aki tagja volt a kórusnak, és szerencsére épp rákérdezett nálam, hogy nincs e kedvem megnézni. Mondtam,hogy miért is ne, habár a hangversenyektől tartok mindig kicsit. Így összefutást beszéltem meg Annával, majd irány a Mátyástemplom, és végigültem Mozart Requiemjét. Amely részeket ismertem, azok tetszettek. Az ismeretlenek meg kapórajöttek a gótika csodáinak nézegetésében. Anna persze átadta magát a zenének,így egy szót em szólt hozzám. A végén gratuláltam volt tanáraimnak, akik a kórusban énekelnek. Az ovónénimnek is akartam, de nemismert meg:( Majd egyenesen haza.

A helyzet úgy esett, hogy egy szakítás miatt egy kedves ismerősömnek (Zsuzsi) megszűnt a fedél a feje fölött, és azonnali hatállyal az utcára került. Az üres szoba kártyát felhasználva kapott kvártélyt minimum 1 hétre, maximum összeveszésig, vagy bepasizásáig. Cserébe majd fizet lakbért, szépen bevásárolt, tele a hűtő, valamint nemvagyok egyedül itthon sem. Sőt talán fog hagymalevest is főzni. Azt mondja az tud. Bár nem hiszek neki. Az "együtt élés" lehetséges, hogy kicsit zavaró lesz -főleg ha ismerjük Zsuzsi egyedi stílusát-, főleg, hogy nem úgy költözik ide, mint társam, de egyelőre csak a pozitív oldala van. Főleg, hogy egyelőre szinte nemis voltunk együtt a lakásban, csak aludni (mire hazaértem, ő már aludt, és amikor leléptem, akkor még aludt:D).

Az elmúlt hét igen sűrűre sikeredett. Mivel beálltam melózgatni szabadidőmben, így kb minden nap 8-21óráig feladat volt, vagy épp utazás suli és meló közt. Ez igen uncsi lehet akkor, amikor el van szakadva a fülesem, így dúdolás és nézelődés volt a program:)

A munka igen jó dolog. Amennyiben szereted csinálni, jó elfoglaltság, aminek van látszata (nem úgy,mint a tanulás, amikor csak ülsz,és tudod hogy haladsz,csak épp nem látszik semmi), és még pénzt is kapsz érte. Persze az egész melóban a cégépítés fortélyai érdekelnek legjobban, ebből próbálok jó sokat magamba szívni, hátha hasznos lesz. Néha egy kis kikapcsoló pakolászás (60 kilós gépek cipelése, valamint 10kilós szarokkal létrán futkosás) igazi megváltás. Már érzem is minden porcikámat. Emellett folyamatosan emberekkel kell lenni,szóval némi szociális fejlődés is kilátásba helyezhető. A kendós ismeretségek szorosodásával összekapcsolva egyre többet kell emberek közt boldogulnom. Pozitív.

Sajnos egyéb dologra nem futotta az erőből. Minden nap 6 óra alvás, kb enni és aludni tudtam az itthon töltött szabadidőben. De nem volt rossz. Igaz, lazítani kell a tempón, mert kezdődnek az iskolai házifeladatok is, amiket bekell paszírozni a napirendbe.

Egy kicsit besüppedtem most a depresszióba. Dehát majd egyszer elmúlik. Nem lényeg.

Beszélgettem Zsuzsival egyet. Vicces, hogy most került olyan szituba, mint én olyan 2 hónappal ezelőtt. Megvitattuk a dolgokat. Egész jó gondolatai vannak. Csak hát csaj. Így néha felfoghatatlan. Érdekes hogy ugyanaz játszódik le benne, mint nálunk volt. De tul képpen némi pozitív kicsengése volt. Mmint hogy nem gondoltam a saját szitumról túl nagy hülyeséget. Megerősített egykét dologban. Csak nem lenne baj, ha mások is látnák majd egyszer. Talán majd egyszer.

Úgy érzem erősen körvonalazódik egykét cél bennem, ami régen nemfordult elő, ezt pozitívnak érzem. Igaz nem sokan bíztatnak, és a siker esélye is csekély, mégis hiszek bennük. Minden ellenkezéssel szembefordulva. Szeretem ezeket az esélytelen küzdelmeket. Mindig szimpatizáltam az esélytelenebbel sporteseményeken is. Sokkal nagyobb dicsőség lesz így elérni a célokat. Csak ebben is magányra leltem. Se támogatás,se bíztatás. Megszoktam:)

Volt ismét pingpong. Vmiféle versenyszellemet fedeztem fel magamban. Tök jó volt. Egy meccset nyertem is, ami nagy öröm volt. Habár nem okozott akkora megelégedést. 

Elmém is élesebb, mint eddig volt. Kezd fogni a sakkozgatás. Márcsak az időkihasználásomat kellene javítanom, mert még mindig rengeteg időm elmegy haszontalanságokra. Kicsit olyan mintha tartanék attól, hogy kész legyek a dolgaimmal,így mindig tologatom őket. Nem tudom miért van ez. Ha valaki olvas, és tudja, tippeket várok.

Sajnos kedves barátom, G annyira elfoglalt és befordult, hogy semmi értelmesre sem lehet rávenni. Folyton otthon tesz vesz,iskolai ügyeket intéz vagy Á rángatja el vhova. Pedig hiányoznak a beszélgetések. Csütörtökön voltunk pókerezni. Dehát útközben összevesztek Á-val, menetközben meg kb mindenkivel, szal elég feszült volt a légkör.nem élveztem. Pedig lett vna benne nagy lehetőség.Dehát hazafelé is rohanni kellett mert reggel suli, meg munka....kezdek félni hogy tényleg ennyi lesz. Meló, szerelem,slussz. Persze amíg egyik sincs, addig ezen kár elmélkedni. Ha meglenne legalább az egyik, már jobban állnék.

Hétfőtől lehet hogy lesz egy hetes kisegítő munkám. Bejárással, feladatokkal. Nem lenne rossz. Meglátnám milyen is az.

A projecteket tekintve az ismerősökkel állok legrosszabbul. Lehet hogy csak a depresszívebb énem mondja, de annyira elvan mindenki. Érdeklődöm h miket csinálnak,és semmit. Elvannak a levükben. Komolyan még jobban mint én. Pedig engem se kell félteni tespedés kérdésben. Mindenki döglik, alig mennek valahova, alig lehet őket kirángatni. Ha lenne "egyvalaki" akivel lehetne szervezni. Mert őszintén szólva sztem ez nagy kulcs. Sajnos azt látom már régóta, és egyre nagyobb meggyőződéssel, hogy pár emberrel való őszinte kapcsolattartásban kimerül az ember. Nincs idő és alkalom összehozni nagyobb dolgokat. És hogy ez így van jól. Vicces hogy egyre több ember,akivel erről beszélek,mindenki ezt látja. Az élményeket nem mással hanem magad kell megélni. Esetleg egykét társsal. Na mind1, ezen a gondolaton még dolgoznom kell. Nem elég kiforrott. De legalább tudom, hogy nem fogok összekovácsolni egy bandát sem. A kendosokkal ellehet lenni,de az is egy felnőtt társaság, nem lesz összejárós, bulizós. De nemis kell. Egy idő után nem ez a lényeg. Csak mindenkinek felkell nőni hozzá. Amit nemtudni mikor jön el.

Retek csapongó elmélkedéseit látták, hallották...

Dolgos hétköznapok, elvállalt apró munkák, kerék kiszúrás, kerékcsere, reggelre eső. Itt az ősz

 Hiányzós hangulat. Nem kellett volna, de SMS-t és mailt is írtam. Megszegtem az igéretet. Nade ő is:)

Mária köszöntés,családi ebéd. Ennyi.

A szerda esti rémgyenge magyar-portugált egy, a célnak megfelelő helységben drukkoltuk végig a nagy csapattal(G Á M) egy korsó sör és némi saláta társaságában. A kiruccanás nemvolt rossz, leszámítva, hogy M a szokásos 40perc késéssel érkezett ám a meccs kritikán aluli volt.De legalább felfedeztük a balettművészek vacsorázó, valamint előadás utáni gyülekezőhelyét.

Csütörtökön összefutottam órán egy régi kedves harcostárssal. Remélem be fog járni ő is, és lesz társalgópartner, főleg hogy igen sok hasznos információval képes előrukkolni különböző programozási témákban. A nap további része unalommal, némi iskolai felkészüléssel, spagetti főzéssel,és degeszreevésel telt. Említésre sem méltó.

Hétfőn iskolakezdés. Egész jól rápörögtem a dologra, sőt hosszú évek óta először találtam egy tárgyat ami talán érdekelni is fog. Sajnos amint bementem teljesen letörtem. Az egész légkör nyomasztó. Az emberekre rá se tudok nézni. Elkeserít ez az embertípus. Valamint a székek baromi kényelmetlenek. Szűk a hely,alacsony a támla. 20percet nemlehet egy pózban végigülni, mert vmi sose jó. Így nem is igazán lehet átadni magad az anyagnak.

Emellett kiderült, hogy az egyik tárgyam hangzatos, kísérleteket és látványos bemutatokat ígérő neve átverés, és a félévben a szem biológiai felépítéséről, és a látvány érzékeléséről szól.

De legalább vettem bambuszkardot, és kaptam tagsági könyvet a kendosoknál.

Pár napja enyhe, ám egyre erősödő hátfájással küzdök. Emellett kendón lenyúztam a lábam, hetáh erős bicegésről is felismerhetnek. Szóval legjobb időtöltés a földön fekvés. A hátnak is jó, meg a talpam se fáj.

Sajnos a sakkot és az általános tevékeny énemet hanyagoltam az utóbbi napokban. Igaz egy fél könyvet elolvastam, és elrendeztem apróságokat. De sokkal több lehetett volna. Az időkihasználáson még csiszolni kell na.....