Egy kicsit besüppedtem most a depresszióba. Dehát majd egyszer elmúlik. Nem lényeg.

Beszélgettem Zsuzsival egyet. Vicces, hogy most került olyan szituba, mint én olyan 2 hónappal ezelőtt. Megvitattuk a dolgokat. Egész jó gondolatai vannak. Csak hát csaj. Így néha felfoghatatlan. Érdekes hogy ugyanaz játszódik le benne, mint nálunk volt. De tul képpen némi pozitív kicsengése volt. Mmint hogy nem gondoltam a saját szitumról túl nagy hülyeséget. Megerősített egykét dologban. Csak nem lenne baj, ha mások is látnák majd egyszer. Talán majd egyszer.

Úgy érzem erősen körvonalazódik egykét cél bennem, ami régen nemfordult elő, ezt pozitívnak érzem. Igaz nem sokan bíztatnak, és a siker esélye is csekély, mégis hiszek bennük. Minden ellenkezéssel szembefordulva. Szeretem ezeket az esélytelen küzdelmeket. Mindig szimpatizáltam az esélytelenebbel sporteseményeken is. Sokkal nagyobb dicsőség lesz így elérni a célokat. Csak ebben is magányra leltem. Se támogatás,se bíztatás. Megszoktam:)

Volt ismét pingpong. Vmiféle versenyszellemet fedeztem fel magamban. Tök jó volt. Egy meccset nyertem is, ami nagy öröm volt. Habár nem okozott akkora megelégedést. 

Elmém is élesebb, mint eddig volt. Kezd fogni a sakkozgatás. Márcsak az időkihasználásomat kellene javítanom, mert még mindig rengeteg időm elmegy haszontalanságokra. Kicsit olyan mintha tartanék attól, hogy kész legyek a dolgaimmal,így mindig tologatom őket. Nem tudom miért van ez. Ha valaki olvas, és tudja, tippeket várok.

Sajnos kedves barátom, G annyira elfoglalt és befordult, hogy semmi értelmesre sem lehet rávenni. Folyton otthon tesz vesz,iskolai ügyeket intéz vagy Á rángatja el vhova. Pedig hiányoznak a beszélgetések. Csütörtökön voltunk pókerezni. Dehát útközben összevesztek Á-val, menetközben meg kb mindenkivel, szal elég feszült volt a légkör.nem élveztem. Pedig lett vna benne nagy lehetőség.Dehát hazafelé is rohanni kellett mert reggel suli, meg munka....kezdek félni hogy tényleg ennyi lesz. Meló, szerelem,slussz. Persze amíg egyik sincs, addig ezen kár elmélkedni. Ha meglenne legalább az egyik, már jobban állnék.

Hétfőtől lehet hogy lesz egy hetes kisegítő munkám. Bejárással, feladatokkal. Nem lenne rossz. Meglátnám milyen is az.

A projecteket tekintve az ismerősökkel állok legrosszabbul. Lehet hogy csak a depresszívebb énem mondja, de annyira elvan mindenki. Érdeklődöm h miket csinálnak,és semmit. Elvannak a levükben. Komolyan még jobban mint én. Pedig engem se kell félteni tespedés kérdésben. Mindenki döglik, alig mennek valahova, alig lehet őket kirángatni. Ha lenne "egyvalaki" akivel lehetne szervezni. Mert őszintén szólva sztem ez nagy kulcs. Sajnos azt látom már régóta, és egyre nagyobb meggyőződéssel, hogy pár emberrel való őszinte kapcsolattartásban kimerül az ember. Nincs idő és alkalom összehozni nagyobb dolgokat. És hogy ez így van jól. Vicces hogy egyre több ember,akivel erről beszélek,mindenki ezt látja. Az élményeket nem mással hanem magad kell megélni. Esetleg egykét társsal. Na mind1, ezen a gondolaton még dolgoznom kell. Nem elég kiforrott. De legalább tudom, hogy nem fogok összekovácsolni egy bandát sem. A kendosokkal ellehet lenni,de az is egy felnőtt társaság, nem lesz összejárós, bulizós. De nemis kell. Egy idő után nem ez a lényeg. Csak mindenkinek felkell nőni hozzá. Amit nemtudni mikor jön el.

Retek csapongó elmélkedéseit látták, hallották...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.