Kb az utóbbi fél-1 év legnagyobb filmélménye számomra. Megérintő, mégis igen férfias- Clinttől megszokott macsós- alkotás elmúlásról, megbékélésről. A zenéje meg kár, hogy nem kapta meg a golden globeot...  

Igencsak elhanyagoltam a bolgot az utóbbi időben. Nem is akkora baj. Nem hiányzik annyira. Volt egykét érdekesség. De valahogy a bejegyzések struktúráját át szeretném alakítani. Túlságosan csevegős felületes lett az egész. Amint van ötletem a változtatásokat illetően, írok.